Közel negyven olyan nővel és férfival beszélgettem az elmúlt fél évben, akik úgy döntöttek vagy úgy alakították az életüket, hogy nem szeretnének gyereket. Tegnap a Borportré vendége voltam, ahol Kocsis-M. Brigittával beszélgettünk egy üveg finom bor mellett a megszokottól eltérő életutak, az elsőre furcsának, idegennek vagy érthetetlennek tűnő döntések, életmódok megismerésének fontosságáról. Ami az első lépés az elfogadás irányába.
Itt elérhető és visszanézhető a videó:
https://www.facebook.com/watch/?v=1444864522386951
https://www.youtube.com/watch?v=sp7Z9cGz3fM
https://borportre.hu/racz-laura-rebecca-kulturalis-ujsagiro/
Köszönöm Kocsis-M. Briginek a kellemes beszélgetést. Néha (mindig) szorongok azon, hogy minden fontos információt át tudok-e adni, az ügy előmozdítása szempontjából hasznos, előremutató dolgokat meg tudom-e megfelelő módon jeleníteni, amikor a tudatos gyermekmentességet vizsgáló kutatásról kérdeznek, hiszen ez egy hatalmas és nagyon összetett téma.
Ne legyen stigma, ha egy nő nem szül gyermeket – Nők, akik nem akarnak anyák lenni – Projekt
Tegnap kényelmesen, ráérősen volt alkalmam beszélni róla. Brigi még a legelején feltette a kulcskérdést: mit jelent az, hogy valaki tudatosan nem vállal gyereket?
A tudatos gyermekmentesség legfontosabb eleme valóban a tudatosság, ami a nekem megnyíló emberek esetében önismeretet, önkritikát, önreflexiót, az önmagukkal való szembenézést jelentette.
Számomra a döntésük innentől kezdve önzetlen, felelősségteljes, sőt, elismerésreméltó.
Arra gondoltam, erről beszéljenek ők maguk. Az alábbiakban következzen néhány idézet az érintettektől. Úgy vélem, érdemes elgondolkodni rajtuk, mert tanulhatunk belőle.
„Nem fér bele az életembe egy gyerek és nem érzem azt, hogy már csak az anyaság hiányzik a boldogságomhoz. Nem akarok felelőtlen gyermekvállalással tönkretenni egy kis életet.”
„Tudom, hogy felelős döntést hoztam, és pontosan tudom, hogy sokan profitálnak abból, hogy van szabad kapacitásom: besegítek egyszülős családokban, valamint a szakmában is gyerekekkel dolgozom.”
Tudatosan gyermektelen nők Projekt, első fázis – Köszönöm Nektek!
„Egy gyereket bevállalni egy bizonytalan párkapcsolatban önző dolog. Egy labilis vagy rosszul működő kapcsolatot gyerekkel nem lehet megváltoztatni, de ezzel a gyerek egészséges lelki fejlődése veszélybe kerül. Sok nő abba nem is gondol bele, hogy egy gyerek jobban szenvedhet szülei rossz kapcsolatától, mint ők.”
“Rájöttem, hogy nem lennék jó anya. Valamint arra is rájöttem, hogy nem is akarok az lenni. Csodálatos felüdülés volt, amikor rájöttem, ez nem “kötelező”.”
„Ha most szülnék, a gyerekemnek 10 milliárd emberrel kellene harcolnia a vízért hamarosan. Annál jobban szeretem azt a nemlétezô kis embert, mint hogy kitegyem annak, ami várható.”
„Az önismeret a felnőtt lét alapja kellene, hogy legyen. Tudom magamról, hogy nekem nem kell gyerek.”
„Minél idősebb vagyok, minél többet látok a világból, minél több embert ismerek meg, annál biztosabb vagyok a döntésben; emellett az anyai ösztöneim sem toppantak elém még a semmiből. Egyre gyakrabban érzem úgy, hogy a “gyerekemnek” azzal teszem a legjobbat, hogy nem szülöm meg.”
„Nem gondolom, hogy jó anya lennék, és nem találok okot, hogy miért vállaljak gyereket. Én úgy tudok hozzátenni a társadalomhoz, hogy a szakmámban helytállok és folytatom az önkéntes tevékenységem.”
„Mindig úgy éreztem, hogy gyereket csak akkor szabad vállalni, ha stabil érzelmi és anyagi hátteret tudok biztosítani neki. Én sajnos nem tudok.”
Férfiak, akik nem akarnak gyereket – Nektek tényleg könnyebb?
“Az a véleményem, hogy érett és önzetlen viselkedésre vall, ha valaki belátja, hogy esetleg nem alkalmas a szülőségre és ennek megfelelően alakítja az életét, keres párt.”
„Nagyon nehéz azzal szembesülni, hogy a nők ennyire nem látják, mivel jár egy gyerek, mindenki szül vagy szülni akar, de sokan egy pillanatra sem gondolják át, mi is fog történni. Úgy gondolom, az ösztönből szülővé válás már nem lehet opció a 21. században. Nem közösségi a berendezkedés.”
„Remélem, a jövőben több nő rájön, hogy nem a gyerektől lesz több vagy kevesebb, hanem attól, mennyire őszinte önmagával.”
„Úgy gondolom, ha mindenki elfogadná azt a tényt, hogy valaki nem való szülőnek, ezért nem is vállal gyereket, egy fokkal boldogabb világban élnénk. Sokkal helyesebb az, hogy kihagyom ezt az életemből, mint az, hogy szülök, csak mert ez a “normális”. Sokan ezt teszik, és pokollá teszik a gyerek, a párjuk életét és a saját életüket.”
“Az én olvasatomban nem az lett volna a felelőtlenség, ha elvetetek egy gyereket, hanem az, ha hagynám oroszrulettezve hozzám megérkezni. Az anyai ösztön “felébredésével” nem szabad játszani, mert egy élet és egy lélek múlik rajta. Nincs olyan, hogy majd valószínűleg megérzem, ha megszülöm a sajátomat. Mi van, ha nem? Az lenne a legszomorúbb dolog, ha egy gyereknek így kéne felnőnie – velem. Nekem így jó, neki pedig nélkülem, és nem azért, mert kevés vagyok. Csak más. Ez az én utam.”
A borítókép Ivándi-Szabó Balázs fotójának felhasználásával készült.