„A közönség dolga eldönteni, hogy ez a nő bűnös-e vagy sem” – Interjú Molnár Piroskával

Nehéz morális dilemmát boncolgat az Orlai Produkciós Iroda idei új bemutatója, az Egy német sors. Lehet-e bűnös egy fiatal lány a náci Németországban, aki Goebbels propagandaminisztériumában dolgozott gyors- és gépíróként? Jogos-e a részéről, hogy mentegeti magát arra hivatkozva, hogy nem tudott a gaztettekről, a hírhamisításokról, a koncentrációs táborokról? Brunhilde Pomselt élete első monodrámájában Molnár Piroska alakítja, akivel az esti előadás után ültünk le beszélgetni.

Fárasztó lehetett a napja, ma két előadása volt egymás után.

Fárasztó volt. De nagyon jó volt mind a délutáni, mind az esti közönség.

Nekem is úgy tűnt, hogy a közönség együtt lüktetett az előadással és rögtön lereagálta az áthallásos részeket. Nagyon fontos darab, jó, hogy bemutatják Magyarországon is. Milyen érzés Brunhilde Pomselnek lenni?

Egy színész számára nincs olyan, hogy milyen érzés az egyik vagy a másik karakter bőrébe bújni. Rám bíztak egy szerepet és azt játszom. Ugyanolyan érzés, mint bármilyen más szerepet eljátszani.

Mégis, mit gondol Goebbels egykori titkárnőjéről? Bűnös vagy nem bűnös?

Nekem nem szabad értelmeznem a szerepem. A színésznek sosem szabad kritizálnia vagy értelmeznie a rá osztott szerepet.

A néző dolga eldönteni, hogy ő hogyan értelmezi a látottakat. A szerep megformálása során nem lehet kritikai véleményem az adott figuráról.

A civil véleményemet meg hadd tartsam meg magamnak. Az biztos, hogy a darab szereplőjének nyilván nem lehetett az egy könnyű időszak, és a fene tudja, hogy én az ő helyében mit tettem, mit tudtam volna tenni.

Jelenet az Egy német sorsból

Érez párhuzamot a mostani rendszerrel?

Brunhilde fiatal volt akkoriban. A probléma pedig fiatalságának szemellenzőssége lehetett. Az a fiatal lány nem gondolkodott. Nem gondolkodott el azon, hogy mit csinál. Jó fizetést kapott, ez akkor neki így rendben volt és úgy érezte, jó társaságban van.

Vajon lehet ezt csak a fiatalsággal magyarázni?

Inkább tudatlanság volt ez a részéről. Brunhilde el is mondja, hogy otthon, a családban sem beszéltek politikáról. Sodorta a saját fiatalsága.

És ez veszélyes.

Persze, veszélyes, látjuk, hogy az.

Brunhilde öt év Buchenwalddal megúszta.

Megúszta, de nem gyilkolt meg senkit. Nem volt kápó koncentrációs táborban. Szóval visszatérve a kérdésére: a közönség dolga eldönteni, hogy ez a nő bűnös-e vagy sem.

Fiatalon nagyon könnyű belesodródni valamibe, amit nem gondolunk végig, vagy ha nincs olyasvalaki körülöttünk, aki ebben tanácsot ad vagy figyelmeztet a veszélyekre.

Őt nem nagyon figyelmeztette senki.

 Egy német sors a Hatszín Teátrumban
 Író: Christopher Hampton
 Fordító: Zöldi Gergely
 Dramaturg: Török Tamara
 Díszlet: Cziegler Balázs
 Jelmez: Tóth Hajnalka
 Rendezőasszisztens: Kis-Kádi Judit
 Rendező: Máté Gábor
 Producer: Orlai Tibor 
 Az előadás szövegkönyve Brunhilde Pomsel Goebbels titkárnője voltam című könyvének, Győri László fordításának felhasználásával készült.

A darabban a visszatekintés egyfelől számvetés. Számvetés azzal is, hogy Brunhilde mi mindenről tudott. Ennyiben tehát egy vallomásnak vagyunk a szemtanúi. Másfelől viszont az időskori Brunhilde újra meg újra mentegeti a fiatalkori önmagát.

Igen, mentegeti magát és azért végül is van egy olyan vallomásos mondata, hogy: „Nem akartunk tudni.” Könnyebb volt becsukni a szemét, fülét és úgy csinálni, mintha nem látná a dolgokat. Azt is mondja, hogy nagyon kevesen tudtak arról, mi történik, csak azok, akiket közvetlenül érintett. Őt, ugye, nem érintette közvetlenül.

A barátnője révén érintette.

Igen, de Brunhilde elhitte, amit el akartak hitetni vele. Elhitte azt is, hogy Evát, a barátnőjét olyan helyre vitték, ahol biztonságban van.

Agnes Hirschi: Carl Lutz halálos ágyán megígértem, hogy embermentő tevékenysége soha nem merül feledésbe

Az ön életében volt morális dilemma? Olyan fiatalkori döntése, amiről ma már másként gondolkodik?

Nem, hála istennek nem volt ilyen. Idáig szerencsés voltam.

Ha valamit megváltoztathatna a múltjában, mi lenne az?

Nincs ilyen. Semmi ilyesmin nem szoktam gondolkozni. Hiába gondolkoznék ezen, úgysem lehetne megváltoztatni, ergo fölöslegesen nem gondolkozom.

Fontos önnek a közéleti szerepvállalás? Tavaly év végén több mint ötven színésznő állt ki a Színművészetiért és a játék szabadáságáért, köztük ön is, és szavalta Weöres Sándor A cél című versét.

Teljesen természetes volt számomra, hogy részt veszek benne. Én magam is a Főiskolán végeztem, a mai napig nagyra tartom, amit ott tanultam, magát a Főiskolát, ma már Egyetemet is, ahol szerencsém volt tanítani (színpadi beszédet – a szerk.).

És bizony nagy fájdalom, ha nincs meg az intézmény önállósága.

Az elmúlt napok eseményei rámutattak arra, hogy a szabad sajtó függetlensége is veszélybe kerülhet. Mit gondol az Index körüli helyzetről?

Annyiban foglalkoztat, mint minden más, újságot olvasó polgárt, de nem vetem bele magam a civil lényemmel a közéletbe. Én a színpadról tudom a világ dolgairól kifejezni a véleményemet. A színpadi feladataimat látom el és az alapján ítélje meg az, aki nézi.

Számvetés teával

Az Egy német sors élete első monodrámája. Korábban azt nyilatkozta, hogy az ön számára a színház csapatjáték. Miért vállalta mégis a felkérést?

Valóban szeretek inkább csapatban játszani, erre mégsem lehetett nemet mondani, amikor Orlai Tibor felkért. Hihetetlen tudni, hogy a darabot Londonban például Maggie Smith játssza. Csodálatos érzés, hogy nekem egy ilyen lehetőség jut idehaza. Iszonyatos nagy segítségemre volt a rendező, Máté Gábor. Régóta ismerjük egymást, sokat dolgoztunk együtt színészként és rendezőként is, még Kaposváron. Nélküle talán bele sem mertem volna vágni.

 A film
 A 2017-ben 106 évesen elhunyt Brunhilde Pomsel gyors-és gépíró  titkárnőként dolgozott Joseph Goebbels náci propagandaminiszter alatt  1942-45-ben. Csak a halála előtti években kezdett el beszélni életének erről az  ellentmondásos, sötét szakaszáról. Christian Krönes, Olaf Müller, Roland  Schrotthofer és Florian Weigensamer produkciójában dokumentumfilm is  készült Brunhilde Pomselről A German Life címmel.

A bemutató február 1-jén volt, utána beütött a világjárvány, és a darab előadásai is elmaradtak. Hogy élte meg ezt az időszakot?

Mint egy hosszabb nyári szabadságot. Jólesett pihenni egy picit.

És most milyen újra játszani?

Nehéz. Az én koromban már nem olyan könnyű játszani.

Molnár Piroska Brunhilde Pomsel szerepében

„Ezt az évadot még végigcsinálom, utána abbahagyom” – nyilatkozta 2020 februárjában. De bízom benne, hogy nekem és a többi nézőnek még egy jó ideig nem kell önt nélkülöznünk, hiszen úgy tudom, jövőre is játssza az Egy német sorsot, a járvány miatt jövőre csúszott át a Tháliában a Gyilkosság az Orient Expresszen premierje, és épp most kezdett el próbálni a Rózsavölgyiben.

Rengeteg olyan előadásban játszom, amelyek még teltházzal futnak és nem szokásom sem a kollégákat, sem a színházakat cserben hagyni. De igyekszem újat nem vállalni, pláne olyat nem, ami fizikailag megerőltető.

Ugyanott nyilatkozta azt is, hogy sokat jár majd színházba, de már csak nézőként. Miket fog megnézni? Illetve kiket? Mi alapján választ?

Én eddig is sokat jártam színházba. Szeretem saját szememmel látni a kollégákat, élvezem is a színházat. Ha éppen érdekel egy előadás, akkor azt megnézem.

Minden kolléga érdekel, azok is, akikkel már játszottam, azok is, akikkel még nem és kíváncsi vagyok a tanítványaimra is.

Ha már említette Maggie Smith-t, egyszer azt nyilatkozta: „Judy Dench a világ egyik legnagyobb színésznője számomra.” Miért pont ő?

Mert csodálatos színésznő. Filmben is. Színházban sajnos még nem láttam, de olyan felvételen már igen, amelyben színházi szerepet játszott. Egészen magasrendű, csodálatos színésznő.

Szeged, Kaposvár, Katona, Nemzeti Színház, Thália – pályája meghatározó állomásai. Ha mindegyikhez egy-egy szót vagy érzést kellene kötnie, mi lenne az?

Nem tudnék erre válaszolni, mert mindig ahol voltam, ott szerettem lenni és azt a társulatot kedveltem. Mindenütt nagyon jól éreztem magam.

Azt olvastam, a szíve mintha Kaposvárhoz húzott volna jobban.

Kaposvár a fiatalságomhoz kötődik. Természetes, hogy azok az ember legkedvesebb vagy legjelentősebb vagy legemlékezetesebb évei, amikor még fiatal. Kaposváron ráadásul egy olyan különleges társulat gyűlt össze – nem mintha a többi társulat ne lenne ragyogó –, ami valószínűleg színháztörténelem.

Szabad ilyet mondani?

Legendás korszak volt. Nagyon gazdag az ön pályája. Ki lehet egy-egy szerepet emelni vagy van olyan momentum az életében, amire a legbüszkébb?

Nem. Nem. Büszke semmiképpen sem.

A büszkeség szót nem is ismerem, fogalmam sincs, mi az, büszkének lenni. Büszke arra vagyok, ha el tudok mosni egy teáscsészét. (nevetés)

Mert?

Mert az nem az én feladatom és mégis esetleg megcsinálom. De arra, ami az én dolgom, és amit jól csinálok, arra nem tudok büszke lenni. És ahogy mondtam, nem is ismerem ezt a szót.

 NÉVJEGY
 Molnár Piroska a Nemzet Színésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára. A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma színészként 231, rendezőként 5. A platform adatai szerint Molnár Piroska a legtöbb regisztrált bemutatóval rendelkező színésznő. Többek között volt Mária királynő, Bors néni, Aase, Kocsma Jenny, Elektra, Nyina, Karnyóné, Éj, Szerémi grófné, Giza – valóban végigette az étlapot, ahogyan annak idején mesterségtanára, Pártos Géza megjósolta neki. Filmes szerepei is hasonlóképpen nagyszámúak és sokszínűek, hogy csak néhányat említsünk filmjei közül: Hangyaboly, Makra, Árvácska, Indul a bakterház, Ámbár tanár úr, Sose halunk meg, Hippolyt, Meseautó, Állítsátok meg Terézanyut!, Sorstalanság, A nagy füzet, Szabadesés. Molnár Piroska rengeteget szinkronizál, többek között Kathy Bates az ő hangján szólal meg (például a Tortúrában). Ha pedig tévésorozat, akkor az M1 IrReality Show-ja, a Munkaügyek, amelynek főszereplője volt.

Fotók: Takács Attila

Vélemény, hozzászólás?