Jean-Michel Jarre lenyűgöző új albuma megszólaltatja Amazónia szívét – Lemezajánló

Mi történik, ha Jean-Michel Jarre, az elektronikus zene úttörője és Sebastião Salgado, a világ (egyik) legnagyobb hatású fotográfusa közös projektet hoz létre? Lelövöm a poént: megszületik a csoda. Mert az Amazóniáról nehéz nem szuperlatívuszokban beszélni.

_________________________________

A világ teremtése

2017 őszén csoda történt velem. Néhány óra leforgása alatt jártam Patagóniában, a Galápagos-szigeteken, az Antarktiszon, Pápuán, a Grand Canyonban, a Szaharában, az Okawango deltában. És még mennyi csodás és messzi helyen! Láttam bálnát (a kedvenc állatom), jaguárt, pingvint, elefántot, aligátort, fókát, oroszlánt. És még mennyi távoli és egzotikus állatot! Láttam nyugat-pápuai kőkorszaki népet, a sarkkörön élő nomád nyenyeceket, szudáni szarvasmarhatartó törzset. És az Amazonas-esőerdő mélyén, elszigeteltségben élő zo’é törzset. Pedig csak belépőjegyet váltottam a Műcsarnokba. Ez volt Sebastião Salgado Genezis című kiállítása, ami óriási hatást gyakorolt rám.

Amazónia / Fotó: Sebastião Salgado

Azonnal beleszerettem Salgado fotóiba. Azokba a jellegzetes, sárgás-szürkésen fekete-fehér képekbe, amelyek törékeny Földünket úgy örökítették meg, mintha az valóban a „bolygónak írt szerelmeslevél” volna, ahogy ő maga fogalmazott. A Genezis projekt a bolygónk szépségét, a Föld olyan nehezen hozzáférhető, érintetlen szegleteit mutatja be, amelyek még mentesek az emberi tevékenység pusztító hatásaitól. Ezek a területek ma még úgy néznek ki, mint a világ teremtésekor.

Lélegzetelállítóan gyönyörű felvételein Salgado a természetet, az állatvilágot és az őslakos népeket olyan érzékenységgel mutatta meg, hogy muszáj volt beleborzongani.

Ezért is lettem nagyon izgatott, amikor pár napja megtudtam, hogy Jean-Michel Jarre új albumot jelentetett meg. Amikor megláttam a lemezborítót, azonnal felismertem, hogy ez Salgado-kép. Éreztem, hogy ez csak valamilyen nagyszerű dolog lehet. És ez így is van!

Utazás a dzsungelbe

Jean-Michel Jarre egy 52 perces, látványos hangzásvilágot alkotott a díjnyertes brazil fotográfus és környezetvédelmi aktivista, Sebastião Salgado Amazónia projektjéhez. Nem véletlenül használom a látványos jelzőt, még ha ez képzavarnak tűnik is. Salgado ugyanis hat éven át utazta be az Amazonas vidékét. Ennek az utazásnak az eredménye lesz látható – az eredetileg tervezett április 7. helyett május 20-tól, ha a Covid is úgy akarja – a Párizsi Filharmonikusoknál, és innen indul majd tovább Dél-Amerikába, Londonba és Rómába. 

Amazónia / Fotó: Sebastião Salgado

A kiállítás 200 fényképet és egyéb vizuális elemet tartalmaz, amelyek az erdőket, a folyókat, a hegyeket és az ott élő embereket örökítették meg. A projekt nem titkolt célja a biodiverzitás jövőjének megismertetése: hogy lássuk, halljuk, és elgondolkodjunk azon, hol az ember helye az élővilágban és mi a felelőssége a biológiai sokszínűség megőrzésében.

Már a kezdő akkordok visszaidézték Salgado korábban megismert fotóit az Amazonas-vidékről, és az első gondolatom az volt, hogy ez csakis méltó tisztelgés lehet a fotográfus munkássága előtt.

Ez az érzés a lemez végéig megmaradt. De a zene élvezetéhez nem szükséges ismerni Salgado munkáit – az új kiállítás anyaga egyébként sem hozzáférhető még. JMJ kiállítást kísérő albuma ugyanis elektronikus zenei és zenekari hangszeres elemeket vegyít egyéb, való életből vett természetes hangok keverékével, amelyből egy magával ragadó hangélmény születik. Életre kel a dzsungel. Hallani az esőt, a madarak énekét, a majmok rikoltozását, a rovarok cirpelését, a patakcsobogást, sőt megjelenik az ember is. Baba sír, beszélgetnek, sámán szól, pattog a tűz.

Jean-Michel Jarre / Fotó: Jean-Michel Jarre honlapja

Ahogy hallgattam a lemezt, egy ponton, ahol mennydörög, szinte éreztem az eső illatát, olyan volt, mintha én is ott áznék az erdőben az amazonasi törzs tagjaival együtt. Mindezzel a nagyon erős atmoszférateremtő erejével együtt egy nagyon jó ütemvilágú, kellemes lüktetésű zenét élvezhetünk.

A binaurális élmény

JMJ külön kiemeli, hogy az Amazónia ún. binaurális hanganyagként is rögzítésre került: „a binaurális hang 3D térhatású élményt hoz létre, amely a legközelebb áll a természetes emberi érzékelésünkhöz”. Vagyis tényleg az esőerdő mélyén érezhetjük magunkat. Azért, hogy értsük, mit jelent ez pontosan, egy zenész barátomhoz fordultam, hogy fordítsa le ezt az olyan egyszerű földi halandók nyelvére is, mint amilyen én vagyok. Íme. Ha a két fülben frekvenciában minimálisan eltérő hangokat hallunk, akkor ezt az agy úgy korrigálja, hogy interferenciát csinál a két külön hangból, azaz érzékelhető lesz az eltérés hatása. Ilyen alapelvet használ a sztereó hatás, és elvileg emiatt befolyásolható az agy bizonyos hangingerekkel. Persze sok mindentől függ, kire hogy hat a hang, ki mennyire hall, mihez szokott hozzá, mi idegesíti, stb. Ezen a linken tesztelhetitek, ti érzitek-e a különbséget.

„Mint minden szimfóniában, ebben a műben is megjelennek a tisztaság és a feszültség pillanatai” – nyilatkozta róla Jarre. És valóban. A többnyire idilli hangzásvilág mellett a fenyegetettség érzése is felsejlik a zenei anyagban. Az egyensúly, a béke, a harmónia törékeny, a természettel való organikus együttlétet veszély is fenyegeti, amit disszonáns zenei részek érzékeltetnek: helyenként zavaró hangok és torz zajok is hallhatók. Pont ez teszi izgalmassá a kilenc tételből álló albumot, ami nem válik pusztán meditációs háttérzenévé.

Meg kell óvnunk, ami fennmaradt

Nem véletlen, hogy Jarre és Salgado ebben a projektben egymásra találtak. Jean-Michel Jarre évtizedek óta olyannyira elkötelezett a környezetvédelem ügye mellett, hogy az UNESCO jószolgálati nagykövetének nevezte ki. „Tisztelettel, költői és impresszionista módon fordultam az Amazonas felé” – mondta új albuma kapcsán. 

Sebastião Salgado / Fotó: Ramon Raupp de Oliveira

Sebastião Salgado pedig egy brazíliai farmon nőtt fel: innen ered a természet iránt érzett szeretete és tisztelete. A már említett Genezis projekt, valamint a Salgado által alapított Instituto Terra elkötelezett abban, hogy bemutassa a bolygónk szépségét, és hogy „visszafordítva a károsodást megőrizzük a jövő nemzedékei számára”.

„Meg kell óvnunk azt, ami fennmaradt” – emlékeztet Salgado. Aki még nem ismeri a munkásságát, annak feltétlenül érdemes megnéznie Wim Wenders róla forgatott filmjét, A Föld sóját.

Felvételein keresztül Salgado törékeny bolygónk előtt tiszteleg, amelynek megvédése mindannyiunk feladata.

Wim Wenders A Föld sója című filmjével Salgado előtt tiszteleg. Jean-Michelle Jarre pedig az Amazónia című albummal teszi ugyanezt. Méltó tisztelgés ez a Mester előtt. Végső soron pedig tisztelgés a Természet előtt.

Kiemelt kép: Amazónia album / Fotó: Jean-Michel Jarre honlapja

Vélemény, hozzászólás?