Vajon mi fán terem az ésszerű szerelem? Egyáltalán, milyen együttélni egy autistával? És mit csináljon egy édesanya, ha a gyermekét autizmussal diagnosztizálják? Ha utána akarsz olvasni a témának, íme néhány hasznos és szórakoztató könyv.
Ésszerű szerelem után ésszerű házasság?
Bevallom, volt dolgom autistával. „Udvarolt” egyszer egy jóképű, hihetetlenül okos, a munkájában nagyon sikeres, ám gyaníthatóan Asperger-szindrómás fiatalember. Az idézőjel nem véletlen. Semmi nem úgy alakult, mint „normálisan”. Nem jutottunk egyről a kettőre.
Majd életem része volt egy olyan fickó, akinek a személyisége autisztikus vonásokat mutatott. Leginkább egy se-veled kapcsolatra emlékeztetett az az alig két év, amiben több volt a szünet, mint az együtt töltött idő – annak köszönhetően, hogy egy ponton túl sosem bírtam cérnával.
Van viszont ellenpélda, azaz sikerülhet. Legalábbis erről szól Graeme Simsion új-zélandi születésű ausztrál író nagy sikerű könyve: A Rosie projekt, Ésszerű szerelem.
„Egész életemben azért kritizáltak, mert állítólag nincsenek érzelmeim – mintha ez valami végzetes hiányosság lenne.” Azt hiszem, a könyv ezen mondata nagyon elkapta a jelenség lényegét. Don Tillman elismert genetikusprofesszor. És Asperger-szindrómás – a furcsa csodabogár tipikus esete.
Nem vergődik zöldágra a romantika területén, ezért tudósember lévén elhatározza, hogy a tudomány segítéségével talál magának feleséget.
El is készül a mindentudó kérdőív, és Don biztos benne, hogy ezzel végre megleli a tökéletes társat. Hol szórakoztató, hol idegesítő olvasni a házasságprojekt megvalósítását, számomra leginkább visszaigazolás volt, amolyan aha-élmény. A könyv humora és humánuma miatt érdemes elmerülni Don autisztikus világában.
Ha tetszett Don feleségkeresése, jó hír, hogy van tovább is. A Rosie update, Ésszerű házasság ott folytatódik, ahol a mesék véget érnek: a „boldogan éltek…”-nél.
A szeretethez nem kellenek szavak
Z. Kiss Zalán, a Pokolgép gitárosa, férj és két fiú édesapja. A nagyobbik gyermeket pár éve autizmussal diagnosztizálták. Zalán felesége először csak magának, terápiás céllal, majd a családtagoknak jegyzetelte le, miket csinál Csongor, hogyan telnek a hétköznapjaik. A kisfiúról lőtt fotókhoz készített képaláírásokat. A rokonok javaslatára aztán továbbírta a sztorikat és úgy döntött másokkal is megosztja élményeiket, amiből végül egy könyv kerekedett ki.
Z. Kiss Adrienn A szeretethez nem kellenek szavak című kötete már a második kiadásnál tart. Megvásárlásával jó ügyet is támogathatunk: minden könyvből 500 Ft az Autisták Védőotthonának megy. Ez egy bentlakásos intézmény, ahol olyan súlyos autizmussal diagnosztizált gyermekek és felnőttek élnek, akik folyamatos segítségre szorulnak.
Z. Kiss Zalán az Autizmus Világnapjára tavaly áprilisban írt egy dalt. A Tulipánoskert videoklipjében látható rajz Vámos Róbert alkotása, amit a gitáros felkérésére készített.
A képet árverésre bocsátották, hogy a befolyt pénzösszeggel a már említett Autisták Védőházát támogassák.
Nem földönkívüli, csak autista
„Igen, egy selejt vagyok. Még ezt se tudtam jól csinálni. Teljesen nyilvánvaló, hogy miattam van az egész.” Pápai Ildikó is terápiás céllal kezdte el írni fia, Gergő történetét. Ez az Azt beszéltük meg, hogy boldog leszel – Élet az autizmus galaxison.
Az író, újágíró sok bántó helyzettel találkozott: az emberek nem értették, furcsának tartották a gyerekét. Volt, hogy beszóltak neki anélkül, hogy tudták volna, mi is a helyzet valójában.
Ítélkezésből, kéretlen tanácsból a kisfiúnak (aki most már tizennyolc éves) és az édesanyának is kijutott bőven. Pedig Gergő nem földönkívüli, csak autista.