Randiappon tudtam meg, hogy létezik konzervatív büszkeség

Egy igazán káprázatos napindító üzenetet kaptam a Facebook társkereső alkalmazásában. Egy ötvenéves úriember „érdeklődött irántam”, ám a szokásos dramaturgiai fordulat helyett („Szép vagy, lenne kedved ismerkedni?” – Na, jó, nem csak ilyen béna ismerkedős antrék vannak) valami egészen más történt.

Udvarlása nem a szokásos kedveskedő-bókolós vagy éppen humoros(nak szánt) ismerkedős frázisok pufogtatásában merült ki. De nem ám! Főhősünk sokkal inkább az okításban látta egy csodálatos barátság kezdetét. Én pedig hálás lehettem mindezért, hiszen ennyi okosságot magamról és a világról még soha senki nem tanított nekem.

Mert megtudtam például, hogy

– balos nő vagyok

– létezik a konzervatív büszkeség. Ami, ha jól értettem, azt jelenti, hogy

– a konzervatívok nem gyűlölködnek a liberálisokkal szemben. Lehet egy kérdésem, uram, csak hogy tisztázzuk: a libernyákokkal szemben sem?

– a liberálisok ellenben csak gyűlölködni tudnak, és

– én sem tudok „uralkodni magamon”. Majd jött a végén a nagy reveláció:

– ez a különbség a konzervatívok és a liberálisok között

Vegyünk néhány mély levegőt és hosszan fújjuk ki. Ha szükséges, még egyszer olvassuk el lassan, alaposan, hogy igazán magunkévá tehessük e gondolatokat. Vagy nevezzük inkább egyenesen igazságnak? Kinyilatkoztatásnak? Gyorsan csekkoltam, hogy vajon szerény bemutatkozásom mely pontja váltotta ki a közlésvágyat az – ezek szerint – konzervatív úriemberből.

„Művészet, utazás, kultúra, sport. Fideszesek, rasszisták, homofóbok, stb. kíméljenek!”

Vagyis konzervatívnak lenni annyit tesz, mint rasszistának és homofóbnak lenni? Vagy aki konzervatív, az szükségszerűen fideszes? És ha ezt jelenti a konzervativizmus, az vajon mennyire vonzó perspektíva a társkeresésben? Vagy a stb.-be láthatott bele valami szörnyűséges dolgot?

Már sajnálom, hogy legalább egy szikrát nem küldtem neki, mert ezekre a kínzó kérdésekre is kaphattam volna válaszokat. Hiszen ritkán adatik meg, hogy az embert ennyi bölcsességbe avatják be, én pedig, úgy tűnik, ki vagyok éhezve az okításra. Sebaj, hátha olvassa ezt a posztot és a szemléletformálás jegyében lesz oly szíves elhívni egy randira.

Hát, azt hiszem, nincs több kérdésem. Ja, de. Kérem szépen, az értő olvasást melyik szekértáborban tanítják?