A tudatosan gyermektelen nők projekt iránt töretlen az érdeklődés: a kérdőívet kitöltők száma már az ezer felé halad és továbbra is sok megkeresést és interjúfelajánlást kapok. Rendre viták alakulnak ki a posztok alatt, gyakran erős érzelmek, indulatok is megjelennek pro és contra egyaránt. Ez megerősít abban, hogy a dolog sokakat foglalkoztat és beszélni kell róla. Na meg persze a rengeteg pozitív visszajelzés – ami nem ritkán childfree férfiaktól érkezik. Nekik is van történetük. Nekik is megvan a véleményük a témáról.
„Nahát, mennyivel egyszerűbb nekünk, férfiaknak. A nőknek ebben is meg kell küzdeniük azért, hogy önmaguk lehessenek.” Ilyen visszajelzéseket is kaptam, nem egyet. Felmerülhet a kérdés: miért csak a nőket vizsgálom?
Amikor elkezdtem a kutatást, abból indultam ki, hogy a nők jobban kitettek a gyermekvállalás körüli családi, társadalmi nyomásnak, vagyis kvázi elvárás, kényszer, kötelező futam egy nő életében, hogy gyermeket szüljön. Ha nem teszi, jönnek a bántások, amiről már volt szó, például a fenti cikkben. Úgy tűnik, a nőkhöz, illetve ahhoz a bizonyos „női princípiumhoz” automatikusan kapcsolja a társadalom többsége az anyaságot. Ha nő vagy, szülnöd kell! Hiszen ez az élet rendje! Ez egy nő életének az értelme.
A férfiak esetében is ez a dolgok rendje? Ha férfi vagy, neked is kell, hogy legyen gyereked? A gyermeknemzés az életed értelme? Ha férfi vagy, apa is kell, hogy legyél?
Vagy ha te férfiként nem szeretnél gyermeket, akkor téged ugyanezért kevésbé bántanak, mint egy nőt? (Vagy egyáltalán nem piszkálnak érte?) Jobban elnézik ezt neked, veled szemben toleránsabb a társadalom?
Ennek szeretnék utánajárni. Sőt, arra gondoltam, hogy a férfi oldalt is megjeleníteném a készülő könyvemben. Hogyan látják a tudatos gyermekmentességet az érintett férfiak? Mi az ő megélésük? Hogy viszonyul hozzájuk a szűkebb és tágabb környezet? Szóval, ha van olyan tudatosan gyermekmentes férfi, aki szívesen mesélne nekem erről, bátran vegye fel velem a kapcsolatot (info@kozelito.hu). A megjelenés természetesen történhet anonim módon is.
Rácz Laura Rebecca
Fotó: Psychology Today